3. fejezet: Draenor Végzete

Kil'jaeden és az Árnyék Paktum

Abban az időben amikor Medivh megszületett Azerothon, Kil'jaeden a Megcsaló, a Kavargó Űrben rejtőzött és tépelődött követői társaságában. A ravasz démonúr, mestere, Sargeras utasításai szerint a Lángoló Légió második azerothi invázióját tervezgette. Ezúttal nem akart hibázni. Kil'jaeden arra jutott, hogy szüksége lesz egy új seregre, amivel meggyengítheti Azeroth védelmeit még mielőtt a Légió egyáltalán a világra lépne. Ha a halandó fajoknak, mint az éjelfeknek és a sárkányoknak egy új fenyegetéssel kell szembenézniük, túl gyengék lesznek majd ahhoz, hogy igazi ellenállást fejtsenek ki, amikor a Légió inváziója megkezdődik. Ezidőtájt fedezte fel Kil'jaeden Draenor zöldellő világát, ami békésen járta útját a Nagy Sötét Végtelenben. A sámánisztikus, klánokba szerveződött orkoknak és a békés draeneioknak otthont adó Draenor olyan idilli volt, mint amilyen hatalmas. A nemes ork klánok a nyílt pusztákon vándoroltak és kihívásért vagy kedvtelésért vadásztak, míg a kíváncsi draeneiok kezdetleges városokat építettek a világ égbe nyúló hegycsúcsai között. Kil'jaeden tudta, hogy Draenor lakói remek szolgái lehetnének a Lángoló Légiónak, ha előbb megfelelően felkészítik őket. A két faj közül Kil'jaeden szerint a harckedvelő orkok voltak fogékonyabbak a Légió rontására. Megbűvölte ezért az öreg ork sámánt, Ner'zhult hasonlóképpen mint ahogy Sargeras vonta uralma alá Azshara királynőt korszakokkal azelőtt. Az eszes sámánt csatornaként használva a démon felébresztette az ork klánokban a csaták iránti vágyat és a kegyetlenséget. Nemsokára ebből a spirituális beállítottságú fajból vérszomjas fenevadak váltak. Kil'jaeden ekkor megpróbálta rávenni Ner'zhult és a népét arra, hogy tegyék meg az utolsó lépést: teljesen adják át magukat a halál és a háború csábításának. Ám az öreg sámán, megérezve, hogy népe ettől örökre a gyűlölködés szolgájává válna, valahogyan ellenállt a démon parancsának. Nerz'hul ellenállásán feldühödve, Kil'jaeden keresett egy másik orkot, aki végre a Légió karmai közé vezethette volna népét. Az agyafúrt démonúr végül meg is találta azt a készséges tanítványt, akit keresett - Ner'zhul ambíciózus tanonca, Gul'dan személyében. Kil'jaeden elmondhatatlan hatalmat ígért Gul'dan feltétlen hűségéért cserébe. A fiatal ork mohón szívta magába a démoni mágia tanításait és a történelem egyik leghatalmasabb halandó boszorkánymestere lett belőle. Más fiatal orkokat is megtanított a mágia művészetére és azon fáradozott, hogy eltörölje az orkok sámánisztikus hagyományait. Gul'dan újfajta mágiát mutatott követőinek, egy rettenetes új hatalmat, amit teljesen átitatott a rontás. Kil'jaeden igyekezett megerősíteni hatalmát az orkok felett ezért segített Gul'dannak megalapítani az Árnyék Tanácsot, egy titkolózó szektát, ami a háttérből manipulálta a klánokat és terjesztette a boszorkánymesteri mágia használatát Draenoron. Ahogy egyre több és több ork kezdte alkalmazni a boszorkánymesterek mágiáját, Draenor zöld mezői és kanyargó folyói lassan megfeketedtek és valahogy kifakultak. Idővel a kiterjedt puszták, amelyeket az orkok generációkon át az otthonuknak tekintettek kiszáradtak és csak vörös, terméketlen talaj maradt utánuk. A démoni energiák lassan, de biztosan pusztították a világot.

A Horda Születése

Gul'dan és az Árnyék Tanács titkos irányítása alatt az orkok egyre aggresszívabbak lettek. Óriási arénákat emeltek, ahol halálra menő viadalokban tökéletesítették harci tudásukat. Ezidőtájt történt, hogy néhány klán főnöke szót emelt fajuk egyre mélyebbre süllyedése ellen. Egyikük, Durotan, a Hófarkas klánból figyelmeztette az orkokat, hogy ha így folytatják, a gyűlölet és a vérszomj teljesen bekebelezi majd őket. Szavai süket fülekre találtak, ahogy az erősebb főnökök, mint például Pokoljáró Grom, a Csatadal klánból az orkok élére álltak, hogy bajnokai legyenek egy háborúkat és hódítást ígérő új korszaknak. Kil'jaeden tudta, hogy az ork klánok már majdnem készenállnak, de még meg kellett bizonyosodnia feltétlen hűségükről. Titokban utasította az Árnyék Tanácsot, hogy idézzék meg Mannorothot, a Rombolót, a pusztítás és a düh élő megtestesülését. Gul'dan összehívta a klánfőnököket és meggyőzte őket arról, hogy ha isznak Mannoroth haragvó véréből, azzal legyőzhetetlenné válnak. Pokoljáró Grom vezetésével Durotan kivételével az összes főnök ivott és ezzel megpecsételték sorsukat: rabszolgáivá váltak a Lángoló Légiónak. Mannoroth dühével felvértezve a főnökök akaratlanul is átruházták ezt a szolgaságot mit sem sejtő fajtársaikra. Újonnan szerzett vérszomjuktól feltüzelve az orkok keresték a lehetőséget arra, hogy dühüket levezethessék bárkin, aki szembe mert szállni velük. Megérezve, hogy eljött az idő, Gul'dan az egymással háborúzó klánokat egy egységes és megállíthatatlan Hordába szervezte. Tudta azonban, hogy az olyan főnökök mint Pokoljáró és Végzetpöröly Orgrim egymással küzdenének a sereg feletti uralomért, ezért Gul'dan egy bábot nevezett ki az újonnan alakult Horda vezetésére. Feketekéz, a Pusztító, egy különösen elfajzott és ádáz ork hadúr lett Gul'dan választott bábja. Feketekéz vezetése alatt a Horda megindult, hogy tesztelje magát az egyszerűen élő draeneiok ellen. Néhány hónap leforgása alatt a Horda eltörölte Draenor színéről szinte az összes draeneit. Csak néhány maroknyi, szétszórt túlélőnek sikerült elkerülnie az orkok rettenetes haragját. A győzelem ízével eltelve Gul'dan a Horda hatalmában és dicsőségében fürdött. Ennek ellenére tudta, hogy a Horda folyamatos belső villongásokkal fel fogja emészteni magát, hacsak nem találnak egy újabb ellenséget, amivel csillapíthatják a dicsőséges mészárlás utáni étvágyukat. Kil'jaeden látta, hogy a Horda végre készen állt. Az orkok lettek a Lángoló Légió leghatékonyabb fegyverei. Az eszes démon értesítette várakozó mesterét és Sargeras egyetértett vele: eljött az idő, hogy bosszút álljon.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés